
Adaptic szerzői csoport
Az Adaptic márkanév alatti szerzők csoportja, akik az egészséges üléssel foglalkoznak. Új egészségügyi termékek fejlesztésén dolgoznak, vagy segítenek az ügyfeleknek a megfelelő szék kiválasztásában.
További cikkekBejelentkezés
A biomechanikai paraméterek miatt a legtöbb embernél az ágyéki gerinc a teljes gerincoszlop legsérülékenyebb része. Ezért nem meglepő, hogy egyértelműen a legnagyobb csoportba tartoznak a hátfájásban (ún. vertebropathiában), a mozgásszervi műtétek (ortopédiai és traumatológiai műtétek) és a neurológiai betegségekben (pl. stroke vagy perifériás idegbántalmak) szenvedő betegek, akik a Cseh Köztársaságban rehabilitációra járnak.
Ugyanakkor a hátfájás a második leggyakoribb betegség a betegszabadságra kényszeredett emberek között, amelyre évente átlagosan akár 70 napot is fordítanak ebben a betegségben szenvedők. A fő okok elsősorban a rendszeres testmozgás hiánya, a túlzott stressz, amely együtt jár az elhízással és a rossz üléssel. Ezen okok együttes hatása miatt a gerinc körül megmerevednek izmaink és gyengék lesznek a hasizmaink, ill. a test középpontja. (core).
A gerinc fejünket és a nagy terhet viselő felső testfelünket köti össze gyakorlatilag folyamatos terhelés alatt (álló és ülő helyzetben is) az alsó végtagjainkkal, miközben stabil csontos támasztékot ad a légző mozgásokhoz, illetve a hasizmoknak.
Az emberré válás és a felegyenesedés során a gerincet terhelő tengelyirányú erő megsokszorozódott. Erre az erőhatásra a gerinc a rugóelvnek megfelelően "S" alakú görbületet vett fel. A nyaki (cervicalis) és ágyéki (lumbális) szakaszon előreívelő (lordózis), a háti (torakális vagy dorzális)és kereszt-farokcsonti szakaszon hátraívelő (kifózis) gerincgörbületek vannak.
A gerinc egy speciális sok-izületi, sok-tengelyű mozgásrendszeri egység egy kúpszerű mozgásterjedelemmel, melyben előre, hátra és oldalirányú hajlások mellett a csigolyáknak önálló forgáspont körüli és lap szerinti mozgásai is vannak.
Az ágyéki csigolyákon az oldalnyúlványokról eltűnnek a bordák, a test és a pediculusok jelentősen masszívabbá válnak, a kisizületi nyúlványok felveszik a típusos 40-60 fokos dőlésű, felülről cserépszerűen egymást fedő anatómiai helyzetet. Két szomszédos csigolyát, azaz egy szegmentumot nézve, a felső csigolya két alsó íznyúlványa hátulról cserépszerűen fedi a szomszédos alsó csigolya felső két íznyúlványát, miközben az ízfelszínek a középtengely felé beforduló tendenciát mutatnak.
Egy lehetőség, hogy tájékozódjon és egyidejűleg megvizsgálja az ágyéki gerincét, az úgynevezett Schober-távolság mérése, azaz az ágyéki gerinc fejlődését mutató távolság. Felnőtteknél L5-ös gerinctől felfelé 10 cm-t, gyerekeknél 5 cm-t mérünk, mindkét pontot meg tudjuk jelölni. A mérés után az egyén előrehajol, és mérőműszerrel meghatározzák az új értékeket - egészséges gerinc esetén a két pont közötti távolság felnőtteknél 14 cm, gyermekeknél 7,5 cm kellene lennie.
Több lehetőség van a hátfájás felosztására. Az egyik ilyen lehetőség az időfaktor.
MUDr. Vrba (2008) orvos azt állítja, hogy az akut és krónikus hátfájás számos megközelítésben különbözik, úgy a diagnosztikai, mind a kezelési folyamatban. Az akut hátfájás prognózisa általában kedvező, a súlyos gerincbetegségek kizárása után, speciális vizsgálati eljárások és pontos diagnózis felállítása nélkül is leküzdhető. Krónikus fájdalom esetén azonban speciális vizsgálat is szükséges, valamint speciális gyógyászati eljárás alkalmazása is elkerülhetetlen.
Az ágyéki fájdalom oka nagyon sokrétű, az ágyéki gerinc minden szerkezete érintett: csontok, porckorongok, csigolyák közötti kis ízületek, szalagok és izmok. Néha a derékfájás eredete még a hasüregben elhelyezkedő szervekből is ered (Dungl, 2014). Ennek a problémának a legnagyobb szakértője Csehországban PhDr. Petr Bitnar z FN Motol.
Ahogy a bevezetőben említettem, a hátfájás fő okai közé tartozik az egészségtelen életmód, amely a nem elegendő rendszeres testmozgásból, a túlzott (és mozgással nem kompenzált) stresszből áll, ami nagyon gyakran összefügg az elhízással, valamint a rossz üléssel, ami túlterheli a gerincet.
Prof. Kolář (2009) a hátfájás okait strukturálisra és funkcionálisra osztja. A szerkezeti rendellenességek közé tartozik a porckorongok károsodása, a csigolyaközi ízületek degenerációja, a gerincszűkület (azaz a gerinccsatorna szűkülete), a gerinccsatorna rendellenességei, a spondylolisthesis (azaz a felső csigolya elmozdulása az alsó csigolyával szemben), csontritkulás, gyulladás és daganatok.
A funkcionális okokhoz prof. Kolář a központi idegrendszer (CNS) szabályozási funkciójának zavarát, a nocicepció feldolgozásának (azaz a fájdalom érzékelésének) zavarát és a pszichés zavart társítja. A központi idegrendszeri kontrollfunkció zavaraiban szenvedők funkcionális zavarainál elmondható, hogy ezek az emberek nem hatékonyan hajtanak végre mozgásokat, nem rendelkeznek megfelelő hajlással és túlterhelik a szervezetet.
A hátunk tehermentesítésének megszüntetésének alapja mindenekelőtt a helyes diagnózis. Ha egyértelmű, hogy mi okozza a hátfájást (pl. nagy teher felemelése vagy hosszú ideig tartó kerti munka), akkor nagy valószínűséggel a hátizmok egyszeri túlterheléséről van szó. Otthoni kezeléssel, pihenéssel és száraz meleg formájában történő (pl. forró vizes palack) vagy fájdalomcsillapító kenőcsök használatával az érintett területet elegendő ellátni. Ha azonban a fájdalom ok nélkül rendszeresen visszatér, nagyon fontos az orvos- és gyógytornász kivizsgálása, hogy kizárják az esetleges súlyosabb, otthoni kezeléssel nem gyógyítható okokat.
Ha a lehetséges legsúlyosabb okokat pl. daganatok vagy egyes megbetegedéseket kizárjuk, akkor általában a megfelelően megválasztott erősítő és nyújtó gyakorlatok + a megfelelő munkaergonómia beállítását magában foglaló rutinintézkedések kombinációja meghozza a kívánt eredményt. A legtöbb ágyéki gerincfájdalomban szenvedő betegnél a probléma a gerinc gyenge mélystabilizáló rendszere, a túlterhelt hátizmok és a rossz testartás. A diagnózis után egy jó gyógytornász vagy edző tanácsot ad Önnek a kifejezetten az Ön számára szabott gyakorlatokról.
Ezen izmok csoportjába tartozik a rekeszizom, a medencetájéki, a keresztirányú hasizmok (m. transversus) és a csigolyák közelében lévő hátizmok. Az egészséges hát érdekében a legtöbb rehabilitációs gyakorlatnak az a lényege, hogy megtanuljuk ezen izmok együttműködését (úgynevezett koaktiválást), hogy az egyik izmot ne terheljük túl, a másikat pedig éppen ellenkezőleg, hogy szinte semmit ne csináljon.
A legtöbb gerincfájdalommal küszködő embernél egy másik nagy probléma a hát- és farizmok megrövidülése. A hátizmok közül leggyakrabban a quadratus lumborum izom és a gerinc mentén a paravertebrális izmok, a farizmok közül leggyakrabban a körte formájú izom (piriformis izom) rövidül meg, ami bizonyos körülmények között akár sérvet is okozhat a csigolyaközti lemezek között. (lásd: leírás a Holub nevű gyakorlatoknál)
A következő szövegrészben 10 gyakorlatot válogattunk össze, amelyek kombinálják a gerincoszlop megerősítését és a leggyakrabban és leginkább megrövidült izmok nyújtását.
Az Adaptic egészségügyi székek egyedülálló ergonómiával rendelkeznek a lengő ülésnek köszönhetően, amely lehetővé teszi a test középső részének található izmok aktiválását, miközben kiküszöböli a hátizmok megrövidülését és a csigolyák merevségét.
A fenékrészre ülünk, lábfejünket körülbelül csípőnk (vagy medencénk) szélességében nyitjuk szét, térdünk a lábujjaink felé mutat. Fenéktől felnyomjuk magunkat egészen a fejtetőig (nyújtózkodunk), és a mellkast kifeszítjük a lapockák irányába (azaz "nem szoptatunk" és nem dőlünk be a medencébe).
A fenekünket nyomjuk az ülőrészbe előre, ezzel növelve az ágyéki gerinc görbületét (lordózis), majd ellenkezőleg is, hátra, amitől a medence lesüllyed és így kiegyenesíti a gerincet. Ezzel a két ellentétes mozdulattal megakadályozzuk a csípő merevségét.
Ennek a gyakorlatnak a változata, az egyik fenékrészből történő egyoldalú nyomása, majd felhúzása. Ugyanezt megismételjük a másik oldalon is. Így az alapgyakorlathoz képest nem csak az elülső-hátulsó (ún. sagittalis síkú) ágyéki gerincre, hanem a csigolyák haránt síkban történő forgathatóságára is hatással vagyunk.
A helyes kivitelezés alapja mindkét változatnál a teljes gerinc alapos kiegyenesítése, a fej mögé húzzuk, mintha bábuk lennénk. A mozgás a fenékből jön – mintha belőle nőnénk felfelé.
Ezzel a gyakorlattal megelőzzük az ágyéki gerinc merevségét és a kellemetlen izomcsomók ún. trigger pontok kialakulását, különösen a négyfejű combizomban és az ágyéki részben. Nem utolsó sorban egész idő alatt igyekszünk az egész gerincet kiegyenesíteni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy gerincferdülés alakuljon ki bármely szakaszán.
Ennél a gyakorlatnál a csípőt és az SI ízületeket lazítjuk el. Először az egész gerincet kiegyenesítjük, kezünket a medencére helyezzük és lassan oldalra toljuk. Így a test nem mozdul, csak a medence megy oldalra. Érezzük az SI ízület nyúlását. A gyakorlat enyhén megnyújtja a csendes izmokat (quadratus lumborum) is, amely az egyik izom, mely fájdalmat okoz a csípőben.
Egész idő alatt a gerinc egyene, ugyanakkor a medencerész izmai is aktívak.
Ez a gyakorlat az egészségügyi szék ülőrészének forgó mozgását használja ki az ágyék lazítására. Először az egész testet ki kell egyenesíteni, a fejet fel kell nyújtani, mintha bábuk lennénk. Ezután lassú mozdulattal a medencét a jobb térd irányába fordítjuk, majd ugyanezt a másik oldalra is elvégezzük. Eredménye annak, hogy helyesen végezzük a gyakorlatot, a teljes gerinc kiegyenesítése és az aktív ülés, azaz nem szabad görnyedtnek lennünk a széken. Ezzel a gyakorlattal megakadályozzuk, hogy az ágyékcsigolyák elforogjanak. Ez aktiválja többek között az egyes csigolyák közötti nagyon fontos kisebb izmokat, az úgynevezett autochton hátizomzatot is. A gyakorlatot elsősorban a ferde hasizmok (az egyik oldalon obliqui externi - belső hasizom a másik oldalon az interni), valamint a nagyon fontos core izom - m. transversus abdominis, azaz a haránt hasizmok végzik.
A medence 3D mozgásának nevezett gyakorlat az előző 3 gyakorlat kombinációja, a medence lazítása és megfeszítése, a döntésnek és a forgatásnak a helyes végrehajtása Elképzelhetjük, hogy egy széken ülünk és biciklin hanyatt pedálozunk. Ismételten, a gyakorlat megkezdése előtt ki kell egyenesíteni az egész gerincet. A mozgást a medence jobb oldali részének hátrafelé mozgatásával kezdjük ("jobb lábbal hátra lépünk a biciklire") - ettől a medence jobb oldala lesüllyed, elfordul és kissé meghajlik, majd a jobb oldali része ellenkezőleg, előretolódik, és ez a medence jobb oldali részének kiesését okozza, az ellenkező oldalon mindig ugyan ez történik - először felfüggesztés, ellenforgatás az ellenkező oldalra, majd enyhe meghajlás a másik oldalra, mint a jobb oldalon. A 3D mozgás mind a 3 anatómiai síkban végbemegy.E gyakorlat során nem csak az ágyék alsó részén lévő, egyébként nagyon túlterhelt izmokat lazítjuk, de ezzel egyidejűleg aktiválódik a mélystabilizáló rendszer (core), amely egyébként a klasszikus passzív ülés során gyengülni szokott.
Egyenesen állunk, lábunk csípő szélességben van egymástól, kezünk szabadon fekszik a test mentén. A fejet kissé felfelé húzzuk a gerincből. Most kilégzéssel engedjük le a keresztcsontot a sarkak irányába, és érezzük, ahogy az ágyéki rész izmai enyhén megnyúlnak. A gyakorlat második fázisa a szeméremcsont leeresztéséből áll, a sarkak közé egy lélegzetvétellel. A mozgásnak szigorúan a medence részén kell történnie, nem a mellkason. Ezzel a gyakorlattal megelőzzük az LS (lumbosacral) átmenet problémáit (a hát túlterhelése ülés közben). Ugyanakkor ezzel a gyakorlattal aktiváljuk a mélystabilizáló izmokat is, így ezzel megelőzzük a fájós hát- vagy medencetájék problémáit.
Ez az egyik legjobb és legegyszerűbb gyakorlat a rotátor köpeny izmainak nyújtására, amelyek gyakran lerövidülnek az ülés miatt, és ez számos egyéb problémához vezet (csípőfájdalom, medencerészi diszfunkció stb.).
A gyakorlatot a talajon, négykézláb állásban végezzük. Az egyik lábszárat előre nyújtjuk a megtámasztott kezek között és befelé fordítjuk, a másik lábat messzire hátrahúzzuk, amíg a farizmok intenzív nyúlását nem érezzük. Ebben a helyzetben maradunk min. 30 másodpercig, közben átlélegezzük és megfigyeljük, ahogy nyúlnak az izmok.
A még intenzívebb nyújtás érdekében a kéztámaszból az alkaron való támaszhoz áttérhetünk.
A gerinc egyenes és egészen a fejtetőig nyúlik.
Gyakorlat közben leginkább a körte alakú izom (piriformis izom) nyúlik meg, ami nagyon gyakori mozgásszervi problémák forrása. Megrövidülés esetén, például az ülőideg nagy összenyomódása következtében, amely néha áthalad rajta, porckorongsérvet imitálhat. Edzés közben nagyon fontos a légzés – az átérző, lassú és mély légzésnek köszönhetően hatásosabb lesz az ellazulás.
Az egyik térdünkre térdelünk, a másik lábunk elöl van, a térd közvetlenül a boka mellett helyezkedik el. A csípő, a térd és a boka derékszöget zár be. Az egész gerincünket kiegyenesítjük, és a megtámasztott hátsó térdtől felfelé toljuk a fej irányába. A keresztcsontot a talaj felé nyomjuk, aminek köszönhetően a comb elülső részét intenzíven nyújtjuk. A haladók megpróbálhatnak le- és visszamenni, ügyelve arra, hogy a fejet felfelé kinyújtjuk. Így intenzívebb lesz a nyújtjás.
A helyes végrehajtáshoz feltétlenül szükséges, hogy a gyakorlat során ne engedjük leereszkedni a csípőnket, mert ennek következtében nem lesz megfelelő a nyújtás. A másik fontos feltétel, hogy a hátunknak egyenesnek kell lennie, ún. tengelynek, nem szabad a csípőbe "esni".
A gyakorlat során a 11. hónap körüli gyermek fejlődését utánozzuk. A gyakorlat kiválóan alkalmas a csípő úgynevezett központosítására, ami azt jelenti, hogy a csípő körüli izmok ebben a pozícióban egyenletes terhelésnek vannak kitéve, így kompenzálják a csípőtájban napközben is fellépő izomfeszülés diszharmóniáját. .
A gyakorlatnál legjobbanaz egyenes combizom (rectus femoris) és az iliopsoas izom, azaz testünk egyik leggyakrabban és leginkább megrövidült izomzata is kellemesen nyúlik.
Ez a pozíció lehetővé teszi az egyébként nagyon gyakran elnyomott és működésképtelen glutealis izmok aktiválását.
Egyenesen állunk, a fejet kiemeljük a gerincből, a lábakat a medence szélességébe kiterpesztjük, a kezek szabadon a test mentén lógnak. Egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat hátratesszük és kb. 45°-os szögben kifordítjuk testünket. A medencét vízszintes helyzetbe tesszük. Most behajlítjuk az elülső lábat, és folyamatosan figyeljük a medence vízszintes helyzetét. Ügyeljünk arra, hogy a térd körülbelül a 2. lábujj felé irányuljon. Igyekezzünk a lehető legalacsonyabbra menni, miközben a megfelelő testhelyzeteket betartjunk. A visszafelé mozgást úgy kezdjük, hogy az elülső lábunk sarkát a szőnyegbe nyomjuk. A medence mozgásának hasonlítania kell a lift függőleges mozgásához, azonban a medencének végig vízszintesen kell maradnia.
A gyakorlat különösen alkalmas az egyébként gyakran működésképtelen farizmok és a forgók aktiválására, ugyanakkor ez a pozíció többek között a medencerészre is jótékony hatással van.
Kezdéshez ismét helyesen kell felállnunk és be kell igazítanunk testünket az alaphelyzetbe. A lábak csípő szélességben nyitva vannak, a fej egyenesen kinyújtva. Ennél a gyakorlatnál a térdünk enyhén be lesz hajlítva az előzőekhez képest. Most képzeljük el, hogy kajakosok vagyunk és hátrafelé akarunk menni a kajakkal, ezért a jobb lapátot hátrafelé visszük. Ebből adódóan a jobb medencénk kissé hátrafordul, jobbra meghajol, és előre nyomódik. Ezt követően a lapátot a vízbe merítjük és előre toljuk, mintha a kajak hátrafelé haladna. A medencénk lesüllyed a mozgás közben. Ezután ezt megismételjük a másik oldalra is.
A gyakorlat során a medence területén minden fiziológiai mozgás kombinálódik, a hasizmok, a hátizmok és a medencerész is aktiválódik. Ez megakadályozza a csigolyák merevségét és a kellemetlen tapadási fájdalmat.
A gyakorlatot hanyatt fekve, behajlított térddel (a vádli és a comb között éles szögben), a lábfej csípőszélességben - így kezdjük el. A medence neutrális helyzetben van, a mellkas a szőnyegen nyugszik. A mozgást úgy kezdjük, hogy a keresztcsontot a sarok, majd a boka, vádli és térd közé húzzuk, így a gerincet csigolyánként távolítjuk el a szőnyegtől. Ily módon csigolyánként emeljük fel. Előre húzzuk a térdünket az előttünk lévő képzeletbeli falba. A hátrafelé mozgás a felső csigolyák irányában az alsó csigolyák felé történik. A mozgás azzal ér véget, hogy a teljes keresztcsont a szőnyegen landol, a mellkas pedig a szőnyegen nyugszik.
Gyakorlat közben kerülni kell a csípő hajlítását (ha a keresztcsontot nem húzzuk kellőképpen a sarkak közé), míg hátrafelé haladva fennáll annak a veszélye, hogy a mellkas nem támaszkodik a szőnyegen, amitől a fej megbillen, a vállak elmozdulnak.
A shoulder bridge segít a petyhüdt fenék és a medencerész aktiválásában, ugyanakkor az elülső és hátsó combizmok, valamint a has- és hátizmok kölcsönös együttműködésben (koaktivációban).
Milyen gyakran kell végezni a gyakorlatokat az ágyéki gerincfájdalmak megelőzése érdekében?
Optimálisan minden nap 15-30 percet kellene gyakorolnunk. A gyakorlatok ideális esetben nyújtásból, erősítésből és ha bírjuk, aerob gyakorlatokból álljon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megnyújtjuk a hátunkat és a lábunkat, kicsit megerősítjük a hasat és a gerincet + megyünk egy kicsit szobakerékpározni vagy futni.
Lehet az ágyéki gerincre tapaszt (szalagot) használni?
A szalagozás alkalmas a sérülések megelőzésére sportolás közben (a funkcionális ortézis egy bizonyos leegyszerűsített formájáról beszélhetünk) és akut hátproblémák esetén. A taping szalag biomechanikai tulajdonságai helyesen felhelyezve segítenek ellazítani a fájó izmokat és javítani a nyirokkeringést. Azonban elengedhetetlen, hogy a ragasztószalagot képzett szakember alkalmazza.
Hogyan segít a jóga az ágyéki gerincnek?
Véleményem szerint a jóga az egyik legjobb megelőző gyakorlat a hátproblémák kezelésére. Egyesíti a fent említett paramétereket - nyújtás, erősítés, és ugyanakkor (a legtöbb ember) meg is izzad közben.
Milyen hatással van a stressz a hátfájásra?
Ez egy fontos kérdés, mert a stressz (vagy stresszhormonok) miatt túlműködnek az izmaink, hisz ősidők óta felkészültünk a harcra és a menekülésre. A finom porckorongok miatt a hát egy gyenge láncszem (locus minoris resistentiae). Ennek következtében a rendszeres és fokozott feszültség fájdalomban jelentkezik, leggyakrabban az ágyéki területen. Mivel ezt a stresszreakciót általában nem kompenzálja a fizikai aktivitás, a túlzott izomfeszültség és a stresszhormonok hatása felhalmozódik a szervezetben, és (nem csak) a mozgásszervi rendszer elhasználódik.
Az orvos neurofiziológiai alapon rehabilitációt írt fel (21221 kód), miről is van szó?
A legjobb rehabilitációs módszerek, melyek hatása neurofiziológiai reakciókon alapul. Ide tartozik pl. az impulzusok térbeli és időbeli összegzése, a reciprok gátlás, a Golgi - féle ínorsó ismerete stb. Ezek közül világszerte a legismertebb a DNS módszer (Koláře), a Vojta terápia és a PNF.
Porckorongsérvet diagnosztizáltak nálam. Szükséges-e műtét, vagy van esély arra, hogy gyógytornával javuljon az állapotom?
A porckorongsérv (Herniace disku)nagyon gyakori betegség, amely a felnőtt lakosság nagy százalékát érinti anélkül, hogy tudna róla. A probléma túlzott lelki vagy fizikai stressz és/vagy valamilyen betegség esetén jelentkezik, amikor a szervezet kimerült, és a kórokozó a szervezet egy gyenge részébe kerül. Ez lehet például a csigolyaközti porckorong egy darabja, amely éppen elcsúszott, ami utólag különböző okokból (gyulladás, nyomás) fájdalmat okoz.
Tartós hátfájásom van és a rehabilitációs orvos Vojta terápiát javasolt. Ez csecsemőknek való, lesz eredménye nálam is?
A Vojta terápia csecsemőknek és felnőtt betegeknek egyaránt jó. A különbség csak az edzés közbeni pozíciókban van, a módszer lényege ugyanaz. Ez egy remek módszer, aminek köszönhetően de facto megkerüljük az agykérget, ill a páciens akaratát, ezért a mozgásedzés során nem hibázunk, mint a klasszikus gyakorlatoknál. A Vojta terápia során a törzsön és a végtagokon keltett ingerek elindítják a megfelelő izom mozgását, melyek ideális mozgásmintákat váltanak ki, majd ezeket a sémákat gyakoroltatva a helyes mozgásmintákat rögzítik. Ilyen módon a reflexek hatékony működtetésével erősítik az egyén fizikai gyengeségeit.
Az Adaptic márkanév alatti szerzők csoportja, akik az egészséges üléssel foglalkoznak. Új egészségügyi termékek fejlesztésén dolgoznak, vagy segítenek az ügyfeleknek a megfelelő szék kiválasztásában.
További cikkek